A KARDOK LOVAGJA
Valaha rég… oly távoli múltban, mely korokra igen kevés élő
emlékszik csupán… rég, egy elfeledett
másik világban, még ő maga is az élvezeteknek élt. Csodás idők voltak azok.
Meseszép éjjelek, és kéjteli nappalok, amikor a hedonizmusnak hódolva semmi
másra nem kellett időt fordítania, mint saját jólétére, örömére, boldogságára.
Semmi mást nem érzett, mint vágyakozást, és kielégülést, valamiféle tökéletes
egyensúlyban… Mint ez itt.
Ezzel szemben most…
Mára minden megváltozott. Egyetlen hiba képes az ember világát
teljesen kiforgatni sarkaiból, és teljes egészében élhetetlenné változtatni az
egykor termő, buján élettelt valóságot.
Minden elveszett.
És ahogy Rá nézett, mérhetetlen keserűség járta át. Elveszett
önmagát szemlélte abban a biztos tudatban, hogy az előtte heverő test soha nem
éli majd meg a kínokat, melyek őt így eltorzították testben és lélekben.
Megvetően figyelte a férfi egyenletes légzését, ahogy mellkasa emelkedett, és
süllyedt a levegő ki-be áramlásakor úgy érezte, egy pillanatra együtt dobban szíve
a Másikéval. Aztán gúnyos mosoly kúszott arcára, melyet a tükröződő arany
borítású maszk szemeit kivéve teljes egészében eltakart.
„Ártalmatlan Báb. Nem vagyunk egyek. Nem voltunk, nem leszünk
soha. Ostoba, üresfejű porcelán vagy, nem több, törékeny, és gyorsan kopó.”
Egyetlen hiba. És egykori csodás élete törött darabjainak
minden szilánkja elhomályosult már. Felidézhetetlen emlékké vált a
szenvedélytől izzó valóság.
Vicenda.
Maga a hiba…
Egykor ő is így feküdt előtte. Egykor éppen így állt felette,
annak biztos tudatában, hogy bármit megtehet a lánnyal. De tévedett.
Önteltségében nem vette észre, hogy a lány elméjét egy a mágiájánál nagyobb erő
védte, és öntudatra ébredt, ellentétben a többivel. Hibázott. És ez a hiba az
életébe került. Ha nem is a szó hagyományos értelmében… Pedig, jaj, mit nem
adott volna most, ha képes lenne a halálra! De a hiba fájdalmat szül, a
fájdalom dühöt, a düh pedig újabb hibát.
Átok.
Oly átkot mondott a lányra, mely megpecsételte a sorsát,
valószínűleg örök kárhozatra, örök életre ítélte, szenvedés-teli, fájdalmas,
gyűlölt életre, melytől minél inkább szabadulni vágyott, annál hosszabbra
nyújtotta azt. Kegyetlen átok. Élj, míg meghalni vágysz!
Csupán azt hagyta figyelmen kívül, hogy egy ily erős mágia
nyomot hagy kimondója lelkén, és sorsán is. Élete a lányéhoz köttetett, és
mindaddig, míg Ő szenved a sorsát megrontó átoktól, addig kimondója sem lelhet
nyugalmat semmiképp. Csak akkor kaphat feloldozást, ha a másik is.
Így összekötve a végtelenségig, szenvedő, és szenvedést okozó,
egymást a poklokra taszító két szerencsétlen… most talán századokig bolyonganak
a kínok labirintusában múltuk, és jövőjük árnyaitól kísértve.
Ajkán különös igék csendültek, rég elfeledett mágikus nyelv,
angyali nevek, és démoni hangok kíséretében oly szavak, melyek hatalma halandó
számára elképzelhetetlen. A maszk tompította élüket, visszaverve belső
felületéről, lehelete melege páraként csapódott le az arcán. Oly erő fogta
körül, melyet jól ismert, és mellyel csak a leghatalmasabbak játszadoznak. Erő,
mely hatalommal ruház fel, és életeket adhat valaki kezébe, erő, mellyel
könnyedén kioltható más létének emléke is. Titánként csaptak össze körülötte a
mágia hullámai, kavargó küzdelmük azonban nem tartott sokáig, a mágus akarata
hamar maga alá gyűrte a másikét. Láthatatlan fonalakkal láncolta magához,
akaratához kötötte életét és lelkét.
„Nyisd ki a szemed!”
A férfi pillái felpattantak, és az ébredés utáni első sóhajjal
lassan eszméletére tért.
A mágus lehunyta a szemét, hogy a Báb érzékeit használhassa.
Látta a szoba sötétben lassan kirajzolódó falait. Hallotta az ablakot verő
esőcseppek monoton koppanását. Érezte, hogy a házvezetőnő pitét süt a
konyhában, almás pitét a reggelihez, mely oly tökéletesen passzol
utolérhetetlen teájához. Érezte az ujjai alatt takarójának minden ráncát.
„Ülj fel”
S a Báb engedelmesen követte a Mester minden utasítását.
Dróton rángatott játékszere talán elég lesz hozzá, hogy megváltsa mindkettejüket.
Ha megtalálja Vicendát, Bábja az utasításokat követve elhozhatja a lány számára
a halált.